A nap ébreszt, meg az illatod
De mégis álmodok, szótlanul vigyázok
Nincs semmi és senki, csak bűvölet,
Csak őrület szemek, a vállad, a feneked
Itt világok találkoznak, nem egy síkon,
Egy hullámon, édes én full vágom,
De nem túlzom, pulzálom,
Hogy érezd, amit mondok
Egyre több szál fonálon
Folyton fonódik feléd,
Bár nem adtam még a felét,
Mint amit akarok, mint amit takarok
El mástól, rejtegetlek,
A lelkem palástol,
Zárlak az édenembe, mióta beléptél az életembe.
Csavarlak selyembe, kezelésbe veszlek finom kezembe,
Figyelek, de nem véshetek mindent az eszembe,
De figyelek, már figyellek egy ideje,
Ahogy kell úgy teszem be,
És a sztorit is ugyan úgy veszem le.
Régóta nem érdekel, hogy ki-mit hallgat (el!)
Nekem te vagy, ez kozmikus kapcsolat (mer’!)
Cseppentsd nyelvemre érzéki mérgedet (még!)
Bújj ide, ha tudod, én állok melletted (rég!)

A szeretet, a szerelem, az nem anyagi
Mindent megvehetsz, de csak egy üres valaki
Maradsz, ha azt hiszed, hogy az az igaz
Megvetted az érzést, vagy átvágtak
Lehetek egy szemét, egy strici, vagy tele kassza
Befolyásos, te meg egy szex tarisznya
Elsodorhat az élet, választhatsz rosszat
Büntetlenül börtönben egy élet hosszat

Ezer úton jártunk, ezer gondon túl vagyunk
Ezer egy éjszakánk, és ezer egy mozdulatunk
Ezer suttogó szó, ezer érintetlen érintés
Ezer egy rossz, és ezer egy féltés
Mert én adnám a vérem, ha kéne
És most lépnék be, és most tépném le
A ruhád darabokra, szét, feszít a hév,
Csak a vörös ég, néz le ránk még,
Egy pillanat egy pillantás,
Belülről izzik fel a forró parázs
Miénk az alkony és miénk a pirkadat
Fülemben visszhangként hallom a hangodat
Bár távol vagy, de érzem meg éget a szád
Látom tested minden mozdulatát
Megtehettem volna, hogy egyedül maradok
Megtehettem volna, hogy ez nem én vagyok
De nem számít semmi, csak is a bizalom
Légy őszinte, neked is az kell, amit kapok
Ha nem kapsz semmit, én akkor is adok
De csak álmodsz, ha a szemed csukva hagyod
Nem lehet mindig minden úgy ahogy akarod
És az sem ér semmit, ha csak úgy rám hagyod
Ha akarod, ott belül, mindig ott leszek
Sokszor nem könnyű veled, de ne feledd

A hamis érzés, hozza a szar napokat
Neked fog fájni, ha nem teríted ki a lapokat
Bár az ember halandó, hívják a hazug álmok
De szürke porszemként is lehetünk boldogok
Lehet mű melled, mű szád, mű pinád
De a mű világod álarc, és mindez a te hibád
Éld meg az életed ott van benned minden
Szeretet legyen, anélkül, nem ér semmit sem